|
|
|
Nagyítás
Hozzátapadnak korszakokhoz képek
Sokféle fénykép, feledhetők és
szépek
Valami furcsa végzet, hogy a legfontosabbak
Bennmaradtak a gépben, csak a fejemben vannak
Ha lenagyítom őket, fényre
érzékeny anyag
Önti el lassan vér helyett az agyat
És ha feltűnően hanyag s feledékeny
vagyok néha
Az csak emiatt lehet, olyankor te vagy a téma
A műtermem nekem az éjszaka sötétszobája
Előhívlak a piros lámpa fényében
állva
Filmek és vegyszer, csak játék a fénnyel
Pillanat-naplóvezetési kényszer
Lassan rajzolódnak a részletek
a képen
De győz a hívó, és te gitárral
a kézben
Ülsz egy tonett széken, mint aki játszani
próbál
És egy fogást se tudsz, mégis annyira jól
áll
És itt ezen a fotón egyszerre
vagy közel és távol
Ahogy egy félmosollyal kibújsz a félhomályból
Egyszerre közel, egyszerre távol
Mint Milla Jovovich a mozi első sorából
Mint Juliette Binoche a mozi első sorából
Annyira közel, annyira távol
|
A műtermem nekem az éjszaka sötétszobája
Előhívlak a piros lámpa fényében
állva
Filmek és vegyszer, csak játék a fénnyel
Pillanat-naplóvezetési kényszer
|
|
