|
|
|
A reggel attól szép
|
|
|
|
|
|
A
reggel attól szép
A budai alsó rakparton ér a reggel
nehezen ébred a város, ahogy a másnaposok
locsolókocsik öntözik gyűrött arcát
és a ráncaiból előbújnak
az első villamosok
és jön fel a Nap ott a pesti háztetők
fölött
és valami furcsa áramlat árad, ami felmelegít
a nyár lehellete csap meg a hajnali széllel
ihatott ő is az előző nap, az illat megrészegít
és a hegyek felől fújnak
a hülye szelek
és kiadók még a hidak csúcsán
a helyek
Mert a reggel attól szép, hogy
akármi lehet még
egy színezetlen kifestőkönyv a napom
szabályosra színeztem annyit én már
az egyiket igazán összefirkálhatom
Erzsébet, igen, te vagy mind közül
a legszebb
Bámulom hosszú lábaid, terket ölelő
íveid
Margit lapos és görbe, szóba se jöhet
de megbabonáznak a karcsú, hófehér
pilléreid
hát beveszlek, mint a törökök
egykor Budát
Megostromollak, amikor épp mindenki máshova néz
Alattam egyre mélyebben már a város
a Nap sugarait tükrözi a folyón sok ismeretlen
kéz
|
Beállt
az ősállapot itt a híd tetején
egyedül vagyok, mint Ádám az egész
őrület legelején
Igen, a reggel attól szép, hogy
akármi lehet még
egy színezetlen kifestőkönyv a napom
szabályosra színeztem annyit én már
az egyiket igazán összefirkálhatom
Ahogy jön fel a délelőtt,
úgy gyűlik a tömeg
és a szirénák felsírnak a pesti
oldalon
nem akartam én senkinek semmi rosszat
csak rámlehelt a nyár és ettől egy
kicsit részeg vagyok
Nem akartam én senkinek semmi rosszat
csak rámlehelt a nyár és ettől egy
kicsit részeg vagyok
Igen, a reggel attól szép, hogy
akármi lehet még
egy színezetlen kifestőkönyv a napom
szabályosra színeztem annyit én már
az egyiket igazán összefirkálhatom
Igen, a reggel attól szép, hogy
akármi lehet még
egy színezetlen kifestőkönyv a napom
szabályosra színeztem annyit én már
az egyiket igazán összefirkálhatom
|
|
