|
|
|
Társas
Te a vörössel, én a feketével
Álltunk a startmezőn sok régi képpel
Miket őrizgettünk jól bezárva
Valahova mélyre, a lelkünk fiókjába
És úgy hívtuk őket, tapasztalások
És nézegettük, hogy jaj de szép, ugye
Ezektől leszünk mindig egy kicsit mások
Te a vörössel, én a feketével
Álltunk a startmezőn telve nagy reménnyel
Előttünk a szép, színes tábla
Minden mezőnek megvan a maga szabálya
Sokat ígérő játékokkal
Játszottunk már mind a ketten
Persze más helyen, máshogy és másokkal
Mert ősi ösztön az, hogy játszhass
Unalom ellen is jó egy társas
Egy kis érzelmi Gazdálkodj Okosan
Adnod is kell, hogy valamit találhass
Te a vörössel, én a feketével
Róttuk a köröket, az elején igazi hévvel
Mert köröket kell futni, ez verseny
Egymással is vagyunk, meg egymás ellen
És annyira jól indult ez a játszma
Hogy kezdtük elhinni, nekünk ezentúl
Nem jut más, csak nyerő szerencsekártya
|
De kezdtek
becsúszni a rossz dobások
Az egyszer, a kétszer, a háromszor kimaradások
És a kimondott szavak annyit sem értek
Mint az asztalra kirakott játékpénzek
És elindultak egy furcsa irányba
A dolgok, ahogy a kocka forgott
Amolyan „egyet előre, kett?t hátra”
Mert ősi ösztön az, hogy játszhass
Unalom ellen is jó egy társas
Egy kis érzelmi Gazdálkodj Okosan
Adnod is kell, hogy valamit találhass
Szóval te a vörössel, én
a feketével
Állunk a táblán a végeredménnyel
És nem értjük, hogyan veszíthettünk
Ha mindig volt egy indok, mit miért tettünk
Nehéz ilyenkor szépen kiszállni
Feltenni újra a dobozt a polcra
És a következő játékra várni
Mert ősi ösztön az, hogy játszhass
Unalom ellen is jó egy társas
Egy kis érzelmi Gazdálkodj Okosan
Adnod is kell, hogy valamit találhass
|
|
