|
|
|
Dráma
van
Itálián elfeküdt a forró
nyár
Rómeó nem Júliára vár
Tűzpiros Ferrariján a fém
Szórja az útra szét
A vakító velencei fényt
Hátul három gyönyörű
félvér nő
Júlia kopott képe a szélvédőn
A rádión finom reneszánsz zenét
Bolondít meg kicsit a dobgép
Rómeó elöl mobilon beszél
Dráma van, édes, ma ne várj,
nem megyek
Firenzéből követek jönnek, megértheted
Feküdj le szépen, Júliám, és
jó legyél
Le kell tennem, e tájon a térerő nagyon
kevés
A 4-es útról ha Verona felé
letérsz
A Garda-tó azúrkék vizéhez érsz
Itt pörögnek lovagok, hercegek
Szerecsen nők pucéran fekszenek
minden, ami kell a szájnak, kell a szemnek
Rómeó a parton telefonál
Jéghideg bajor nedű a lábainál
A félvér nők fürdeni mennek
Ringanak a barna mellek
Michelangelo sem faraghatna szebbet
|
Dráma van, édes, ma ne várd
jöttömet
Le kell rendezzek néhány üzleti ügyletet
Feküdj le szépen, Júliám, és
jó legyél
Le kell tennem, tudod a térerő itt nagyon kevés
Júlia
szelíd lány, vár és remél
Áll az erkélyén, kint fúj a szél
Felhők úsznak az égen észak feől
Csillognak mind a háztetők
Kopog a téren a meleg nyári eső
Rómeó ma már egy hang csupán
A rögzítőben felejtett kazettán
Forog az édes beszédű búcsúlevél
Júlia egyedül él
a hősszerelmek korát elfújta a szél
Dráma van, édes, változik a szín
Levél jött, várnak Spanyolhon partjain
Gondolj rám, ha nézed az égen a madarakat
Figyeld pompás röptüket, mindegyik mily szabad
Láncra verve - értsd meg - én sem élhetek
Apád gyűlöli a nevem, több mérget
nem nyelek
Remélem, azért e pár szó nem lesz
tőrdöfés
A szerelem csak egy térerő, ami néha nagyon
kevés
|
|
