|
|
|
Karnevál
Akár a légy, ha rosszul
számít a szűk szobában
Behálózott a város, a vén pofátlan
A napkohó úgy tüzel, mintha végleg
Elégetni vágyná a túlfőtt
aszfaltnépet
Villogó fények jelölik a
rendet
A végtelen autótenger mélye nem ismer csendet
Egy tér felől a szél nikotinszemetet szór
Belülről érzem, megemészt lassan a
kór
Ez a város egy vén dohányos
A szenvedélye - tudja jól - halálos
Az utcán, ha ég a láztól
Egy soha véget nem érő karnevál
táncol
És tombol lenn a mélyben, sápadt
fényben az ipari orkán
A tömeg fennakadt falat lépcsők szűkös
torkán
Karamellszagú, tudatra káros szél
Vadkelet népe búgó katakombákban
él
Lenn az Üllői úton flaszterindiánt
láttam
Villon-balladát szavalt dobozlakásban
Úgy hallottam, az utca megölte azóta
Kóbor kutyák nem hallgatnak a szóra
|
Ez a város egy vén dohányos
A szenvedélye - tudja jól - halálos
Az utcán, ha ég a láztól
Egy soha véget nem érő karnevál táncol
Igen, a képeslapokról hiányzik
mindig az élet
Senki nem küld gyárat a kedvesének
De a városom csak teszi a szépet
Ünnepekkor küld magáról egy képet
Én
meg a Gellért-hegyről szeretem nézni a
látványt
Az apró pontok ahogy nyüzsögnek lenn a járdán
Sietnek vagy megállókban állnak
Valahova mindig mennek, valamire mindig várnak
Ez a város egy vén dohányos
A szenvedélye - tudja jól - halálos
Az utcán, ha ég a láztól
Egy soha véget nem érő karnevál táncol
És tombol lenn a mélyben |
|