Magyar változat

Magyar változat

 

Attempt for Standardization of

the Rules of Paskievics Tarokk

tarokkoldal

Back to the tarokk page

 

The translation is ongoing. It will be

published soon.

 

   Ezen az oldalon kísérletet teszek arra, hogy a Paskievics tarokkhoz standard szabályrendszert alkossak. Ezt több körülmény is nehezíti, leginkább a sok rossz vagy legalábbis vitatható létjogosultságú hagyomány és „partizánszabály”, másrészt – ezzel összefüggésben – a tarokktársaságok elszigeteltsége. Jelentősen hozzájárul még ehhez az a konok „dzsentri” életérzés, amely nagyon sok tarokkjátékos személyiségének és a játékhoz való hozzáállásának része, ily módon lehetetlenné téve a rossz szokásoktól és hibás taktikai elemektől való megszabadulást. Ez kifejezetten tarokkspecifikus jelenség. Semmilyen más komoly játékban nem találkozunk megközelítőleg sem ennyi stabilan beépült hibás játékelemmel, rossz taktikai elgondolással úgy, hogy közben tulajdonosaik – sokszor még a legtriviálisabb tények ellenére is – mélyen meg vannak győződve arról, hogy kifejezetten jól játszanak. Ennek okait leginkább tehát a magyar tarokk történelmében lehet keresni.
   Sajnos jó néhány vitatható elemmel találkozunk még Kovács Endre Tarokk-őr című könyvében is (pl. XX-as fektetés, dobás szingli Pagáttal, stb.), amelyet sok (Paskievics) tarokkos alapműnek tekint, amúgy nem is indokolatalanul, sőt, tulajdonképpen én magam is közéjük tartozom, bár kisebb fenntartásokkal tehát.
   Az alábbiakban felsorolom azokat a játékelemeket, amelyek a legtöbbször mutatnak eltérést a különböző klubokban, és a legtöbb vitára adnak okot. Azokban az esetekben, amikor indokolható (de legalábbis erős hagyományokkal bír) 2 játékverzió is, mindkettőt leírom, és javaslattal élek használatukról. Ezeket az erős hagyományokkal bíró, de a játékot szegényesítő, és sokszor nem túl logikus, ily módon nem javasolt játékváltozatokat dőlt betűvel jelölöm. Ezeken kívül is még sajnos rengeteg „partizánszabály” létezik (pl. XVII-es invit, első licitként „tartom” mondása, stb.), de ezek már végképp nem méltóak semmilyen komoly elemzésre, így ezekkel nem foglalkozom.

 

  ♣ XX-ast fektetni tilos. Ebből kifolyólag tarokkfektetés után sem választható, melyik tarokkot hívja a felvevő, ennek nincs értelme;

  ♣ A dupla játék része a Paskievics tarokknak, ne hagyjuk ki! Ezt a figurát késõbb találták ki, ezért sok helyen nem ismerik, mégis a Paskievics tarokk a 6 bemondással lesz a tarokkjátékok királya!;

  ♣ Dupla játékot és volátot egyazon játékos egyszerre nem mondhat. Megegyezés kérdése, ugyanaz a játékos a következő körben (tehát ha valaki, rendszerint a partnere fenntartotta a licitet) bemondhatja-e vagy akkor sem. A mi iskolánk szerint igen, 2 körben már bemondhatja;

  ♣ Az egy kézből (a felvevő által) mondott 3-as tulétroát nem játsszuk le, ha senki nem tesz hozzá semmit. Ilyenkor az ellenfelek kifizetik a 3-3 egységet. (Ettől el lehet térni, de nem érdemes, ezek a partik unalmasak, és a végeredmény csak igen ritka esetben lesz más.);

  ♣ 5 játékos esetén az osztót az osztáson kívül a játékba bevonni nem javasolt, tehát ilyenkor is a tarokkot fektető mondja be a tarokkfektetést, és a talonból húzott honőrökért sem jár pénz. (Inkább hagyjuk az osztót pihenni, illetve tölteni a poharakba...);

  ♣ Kontrajáték esetén nem fordul meg a 48 pontos kötelezettség (továbbra is a felvevőknek kell 48 pontot összehoznia), hiszen a kontrázó ezzel annyit mond, hogy a felvevő nem fogja megcsinálni a játékot (vagyis a 48 pontot);

  ♣ Magunkat hívni csak a XX-assal lehetséges.

 

Kötelező bemondások

Pagátos invit adása vagy a játék engedése (XX-assal) után kötelező az ultimó mondás. (A pagátos adást sok helyen [pl. Tarokk-őr!] tiltják, noha ezt semmilyen logika sem indokolja, ugyanakkor nem kifizetődő játszani, mert csak 1. helyen ülő XX-asos Pagát esetében fordulhat elő (hiszen csak magunk elé engedhetjük a játékot), 1. helyen viszont nem érdemes XX-asos Pagáttal licitálni. Sok helyen a pagátos invitet is tiltják, ez viszont már kifejezetten nagyon rossz szokás, szegényesíti a játékot.);

Ultimó mondásakor (kontrázásakor, rekontrázásakor, stb.) az esetleges tarokkszámot kötelező hozzámondani;

Ha a lefektetett tarokkot hívja a felvevő, kötelező a „hivatalból kontrajáték” mondása. (Ez extrém ritkán fordul elő, hiszen XX-ast nem fektethetünk, egyéb esetekben pedig gyakorlatilag csak rossz játék esetén történhet meg. Egy adalék, hogy ilyenkor a felvevőé lesz a lefektetett talon mind a 6 lapja! Megegyezés kérdése, hogy ha a felvevő [a XX-assal] szándékosan magát hívja, akkor szintén övé-e az ellenfél talonja is. Ez azonban már nem javasolt.)

   Ezeken kívül semmilyen kötelező bemondás (pl. meghívott nagyhonőr tulétroája, invitet fogadó kötelezettségei) nincs!

 

Licit, invit

   Itt két alapelv ütközik, az egyik szerint minden csak szólóval fogadható invit XVIII-asos, a másik szerint az 1 ugrás XIX-es, a 2 ugrás XVIII-as invitet jelent. A mi iskolánk az 1. törvény szerint játszik, de nagyon erős hagyományok fűződnek a 2-hoz is. Az alábbi alternatíva is összefügg ezzel, bár nem közvetlenül:

A:3, B:2, A:1
A XVIII-assal invitál, B csak szólóval fogadhatja A XIX-essel invitál, B „tartom”-mal (vagy szólóval) fogadhatja
A:3, B:2, A:szóló
A XVIII-assal invitál (szinte ugyanaz, mint az előző) A XVIII-assal invitál (az egyetlen XVIII-asos „visszafordított” invit)

   Az első (baloldali) verzió mögött több logika van (röviden: inkább a XVIII-as invitet könnyítsük, ne a XIX-esest), mégis a 2. verziót játsszák sok helyen. Mindkettő elfogadható, de inkább az 1. javasolt tehát.

 

   Az alábbi (szerencsére igen ritka) helyzeteknél egyértelműen a 2 ellentmondó törvény kerül konfliktusba:

A:3, B:2, C:szóló
C XVIII-assal invitál C XIX-essel invitál
A:3, B:2, C:1, A:szóló
A XVIII-assal invitál A XIX-essel invitál (vagy ez nem invit)

   Szintén mindkettő indokolható, de az előző megfontolások alapján itt is az 1. verzió javasolt. (Ha viszont a javaslat ellenére az előző licithelyzetekben a 2. verziót játsszuk, itt is az a logikusabb.)

 

   Az A:3, B:2, A:tartom, B:szóló licit nem invit („tartom” után nem lehet invitálni), ily módon nincs értelme, de – mint egyszerű szorító licit – elvileg játszható. (Tehát a pagátos engedett játékhoz hasonlóan nem érdemes külön megtiltani, mert jó játék esetén úgysem kerül rá sor.)

   Első megszólalóként az invitlap nélkül is mondhatunk ugró licitet (tehát 2-t, 1-et vagy szólót), de ha a vélt invitet fogadják, „tartom”-mal kötelező visszavenni azt! (E játékelem tiltása szegényesíti a játékot.) Ha azonban valaki 3-at mond, és mindenki más passzol, nem kérhet végül kevesebb lapot. (Ne könnyítsük a helyzetét az eleve jól lappal bíró játékosnak!).

   Utolsó helyen, 3 „passz” után honőr nélkül is meg lehet próbálnunk fölvenni a talont („röpülés”), de ha nem kapunk honőrt, a parti dobása után az ultikasszába (ha játsszuk) egyedül kell betennünk annyiszor 2 egységet, ahány játékos játszik [4 vagy 5]. (Ha az utolsó helyen ülő nem próbál meg „röpülni”, akkor mindenki betesz 2-2 egységet.) Ha nem játszunk ultikasszát, akkor ilyenkor rendszerint 3 felé kell a 3-as partit kontrával (2 egység) kifizetnünk. Ha azonban kapunk honőrt, a partit kötelező lejátszani.

 

A parti eldobása, az ultikassza használata

   A partit 4 esetben lehet (és érdemes, de nem kötelező, kivéve a 4. esetet) eldobni (a talon felvétele után, de még a bemondások előtt):

 ♠ 9 [+ talon] színes lap;

 ♠ szingli XXI-es (és 8 [+ talon] színes lap);

 ♠ 4 király egy kézben;

 ♠ Mindenki passzol, illetve sikertelen „röpülés”.

   Ha csak tarokk fektetésével érhető el valamelyik fölsorolt (1. vagy 2.) helyzet, a parti már nem dobható! (Ez nagyon rossz szokás, csökkenti az érdekes partik számát.) Erős hagyományokkal bír a szingli Pagát ill. a dubló Pagát, XXI-es dobhatósága is, ezeket azonban semmilyen logika nem indokolja, és csökkentik az érdekes partik számát, tehát nem javasoltak. (Bár ez a 2 eset szerencsére nagyon ritkán fordul elő, mindenképpen játék előtt meg kell egyezni használatukban illetve elvetésükben.)

   Ha a partit eldobják, „ultikassza” képezhető, melybe minden játékos 2-2 egységet rak (kivéve sikertelen „röpülés” esetén). Ezt bemondott pagátultimóval lehet kinyerni, bukása esetén pedig meg kell duplázni az ultimót mondó játékosnak és partnerének. Az ultikassza használata nem kötelező, ugyanakkor érdekesebbé teszi a játékot, mert ha bizonyos összeg gyűlik föl benne, kicsit módosítja azt a hosszútávon kifizetődő stratégiát, amelyhez igazodnunk érdemes. Használatakor az egyszerre (fejenként) kinyerhető (vagy megduplázandó) összeget mindenképpen limitáljuk 24 (5 játékos esetén 25) egységben! Ne képezzünk eleve ultikasszát!
   Minden más, a parti dobásával előidézett eljárás (pl. duplán fizető kör) helytelen, rossz szokás!

 

   Összefoglalva tehát (Paskievics tarokkot) az itt felsorolt szabályok szerint játsszunk! Amikben játék előtt meg kell egyezni (fontossági sorrendben), azok a „visszafordított” invitek (és a 3 megszólalós invitek), a dupla játék és volát egyazon játékos által való belicitálhatósága (2 körben), a parti dobásának lehetőségei és az ultikassza használata, valamint az egy kézből mondott 3-as tulétroá lejátszása. Az alternatívákat az erős hagyományok miatt soroltam fel, de garantáltan az itt található javaslatok elfogadásával lesz a legérdekesebb a játék hosszútávon. (És garantáltan a főoldalon leírt stratégiákkal fogjuk a legtöbbet nyerni, illetve a legkevesebbet veszíteni...) Emögött nagyon sok tapasztalat, és még több matematikai-statisztikai megfontolás áll.